Egy új uszálykialakítás javítja a kereskedelmi szállítást 

A Cargill kereskedelmi ágazata ekkorra már jelentősen kibővült, és gyakran igénybe vették a belvízi utakat a szállításhoz. E stratégia kiterjesztésére összpontosítva a vállalat elnöke, ifj. John MacMillan lehetőséget látott a vontatóhajó és uszály hagyományos modelljének lecserélésére. Az akkor használt szerkezet, amely összekapcsolta a kis vontatóhajót és a hatalmas uszályt, nem csupán lassú volt, de nehézkesen is navigált a folyók és csatornák kanyarjaiban. MacMillan azt is megfigyelte, hogy a rakományt nem hatékonyan osztotta el, és a hely jobban kihasználható lenne több gabona szállítására.

Az újító szelleméről és a hajók iránti rajongásáról ismert ifj. John MacMillan egy teljesen új kialakítást javasolt: egyetlen, integrált egységet létrehozva csatlakoztassák egymáshoz a hajókat acélkábelekkel! Az uszályt nagyobbítsák meg, közel azon zsilipek szélességéig, amelyeken áthalad, és egyetlen acélrétegből készítsék fa helyett! A vontatóhajó biztosítsa az uszály számára a mozgékonyságot és a sebességet, míg az uszály még több rakománynak adjon helyet!

Csak egy probléma volt: a Cargill által megkeresett minden vállalkozó vonakodott megvalósítani a szokatlan ötletet. Végül a Cargill úgy döntött, hogy a projekt élére áll, és saját hajói tervezéséhez és megépítéséhez látott.

A Carneidához hasonló új uszályok lehetővé tették a Cargill számára, hogy könnyebben kormányozzon azokon a – szárazföld belsejében lévő gazdaságok terményeiből nagyobb mennyiség hatékony mozgatására alkalmas – vizeken, melyek az Eire-csatorna déli szakaszától a Nagy-tavakon keresztül egészen az Atlanti-óceánig nyúlnak. A hajónak végső soron nagy hatása volt, átalakította az iparág szállítási módszereit, és olyan további innovációkat ösztönzött, amelyek lehetővé tették a mezőgazdasági áruk hatékonyabb eljuttatását a globális piacokra.