Vezetői portré: ifj. John MacMillan 

Akár uszályokat vagy vontatóhajókat kellett átalakítani, akár a chicagói kereskedelmi testülettel kellett tárgyalni, ifj. John MacMillan elnök rendelkezett azzal a szellemiséggel, energiával és képzelőerővel, amely nagy mértékű növekedéshez segítette hozzá a vállalatot elnöksége idején.

A Yale egyetemre járt, és Franciaországban harcolt az első világháborúban, mielőtt hazatért Minnesotába és kereskedőként beszállt a családi vállalkozásba azon a piactéren, amelyből később a minneapolisi gabonatőzsde jött létre. Vakmerő természetének köszönhetően gyorsan feljutott a ranglétrán a Cargill üzemeinek igazgatói posztjáig, amely felkészítette őt eljövendő elnöki tisztségére.

Amikor édesapja, id. John MacMillan 1936-ban lemondott az elnökségről, ifj. John lett a vállalat harmadik elnöke. Bár jelleme apja és nagyapja, a vállalatalapító W. W. Cargill méltó utódjává tette, mégis egyedi, újszerű vezetési stílust hozott a vállalat számára.

Elnökként az ifjabb John nagyhangú és szókimondó volt. Olyan embernek tűnhetett, akivel nehéz együtt dolgozni, mert hajlamos volt magához ragadni a döntéshozást, de azok közül, akik dolgoztak vele, sokan megemlítették, milyen kedves tudott lenni. A szakmabeliek az egyik legokosabb embernek tartották, akivel valaha csak találkoztak – megbecsüléssel és tisztelettel adóztak előtte. Amellett, hogy az ifjabb John MacMillan gyors észjárású volt és ügyelt a részletekre, egyben képes volt távolabbi nézőpontból is szemlélni a dolgokat, így felismerte, hogy egyes projektjei hogyan hozhatják a jövőben jobb helyzetbe a Cargillt.

Az ifjabb John kíváncsisága számos innovatív megoldást hozott a Cargillnak, beleértve több olyan strukturális újítást, amelyek megváltoztatták a gabonamozgatás módját. A hatékonyabb uszálykialakítás megtervezése érdekében belépett a hajóépítési ágazatba is – abban az időben ez igencsak merész húzás volt egy kereskedőcégtől. A Cargill gabonatárolási kapacitásának bővítése céljából új átrakodóelevátort fejlesztett nagy tartályos („Big Bin”) ötletének felhasználásával. Ez a megoldás jelentősen nagyobb mennyiségű száraz, ömlesztett gabona tárolására volt alkalmas, mint a hagyományos módszerek.

Mivel érdekelte, hogyan lehet szélesebb körben alkalmazni a minden tápanyagot egy táplálékkal a szervezetbe juttató élelmezés alapelvét, az ifjabb John saját kísérleteket végzett egy emberek számára kifejlesztett szójaalapú élelem megalkotására. Számos szabadalmat is megalkotott különböző ágazatokban, többek között új épületgyártó módszerekhez, egy hatékonyabb vízijármű-propellerhez, sőt, még egy cigarettacsomagolást is újratervezett. Bár a maga idejében szokatlanok voltak, az ifjabb John ötletei fontos előnyökké váltak a vállalat számára. Végül megtérült mértéktartó kockázatvállalása: elnöki tisztsége idején az értékesítés volumene először lépte át az 1 milliárd dollárt a vállalat története során.

De nem csupán az ifjabb John magabiztos és kísérletező stílusa volt az, ami segítette a Cargill terjeszkedését. 1936-ban a vállalat beperelte a chicagói kereskedelmi testületet, amely viszonzásképpen kizárta a Cargillt a testületből a kukoricapiac befolyásolása miatt. Végül két dolog segített a Cargillnak abban, hogy makulátlan megítéléssel és a korábbinál is erősebb ágazati pozícióval kerüljön ki ebből a helyzetből: az ifjabb John magabiztossága, valamint hajlandósága arra, hogy a saját útját járja. A vállalat ekkor került először reflektorfénybe, hiszen az ifjabb Johnról szólt a vezércikk a Fortune és a Business Week magazinban is – az utóbbinak még a címlapjára is felkerült.

1960-ban az ifjabb John hirtelen elhunyt, erős és terjeszkedő vállalatot hagyva maga után. Ő segített a Cargillnak, hogy olyan vállalatként szilárdítsa meg pozícióját, amely magabiztosan tör magának saját utat, miközben mégis versenyképes marad.