Vezetői portré: Erwin Kelm

Az 1960-as év igen viharos volt a Cargill vezetősége szempontjából. Miután Cargill MacMillan elnök az egészségét megrendítő stroke-ot kapott, ifj. John MacMillan elnök pedig hirtelen elhunyt, nem volt a vállalat vezetésére készen álló családtag. A változáson a vállalatot átnavigáló, és az azt követő 17 évben vezető férfi Erwin Kelm volt.

A Cargill által 1933-ban, a Minnesotai Egyetem diplomájának megszerzése után felvett Kelm árpakereskedőként kezdte a pályafutását. Egyike volt az elsőknek, akik részt vettek a Cargill innovatív képzési programjában, amelynek célja az ígéretes alkalmazottak felkészítése volt vezetői szerep betöltésére.

Kereskedőként kialakította saját jellegzetes üzleti stílusát. A felvételének éve egyben az amerikai szesztilalom utolsó éve is volt, így gyorsan az egekbe emelkedett az árpa iránti kereslet a sörkészítéshez. A sörfőzdékkel való együttműködés mindenki számára új volt az ágazatban, és az árpa számtalan változatban állt rendelkezésre, de Kelm megfelelt a kihívásnak, megragadta a lehetőséget, és hamarosan már a Minneapolisi Gabonatőzsdén vásárolta és készletezte a gabonát. Ezt követően személyesen küldte el az árpát mintaként a sörfőzdéknek, amíg végül megrendelés nem lett belőle.

Idővel Kelm lett az egyik legmegbecsültebb árpakereskedő, aki azonnal felismerhető volt a tőzsdeparketten a fehér kesztyűjéről, amelyet kezdetben a keze védelmére hordott. „Allergiás voltam a búzamagvakra, és minden egyes alkalommal, amikor bedugtam a kezem valamelyik mintába, kiütésekkel lett tele a kezem, ezért elkezdtem kesztyűt viselni” – emlékszik vissza Kelm. „A kesztyűmet a zakóm zsebébe gyűrtem be. Rájöttek, hogy amikor vásárlást fontolgatok, felveszem a fehér kesztyűt, és ilyenkor feltornászták az árakat. Ezért elkezdtem állandóan viselni a fehér kesztyűt.”

A számokhoz nagyon értő Kelm tovább lépdelt felfelé a vállalati szamárlétrán, miközben sokan dicsérték a magabiztosságáért, jövőképéért és azért a képességért, hogy mindenben segítette a csapata munkáját.

Elnökként Kelm megtartotta a Cargill vállalatot magánkézben, így a vezetők továbbra is rendelkeztek azzal a gazdasági függetlenséggel, amely a hosszú távon megvalósuló innovatív megoldások alkalmazásához kellett. Azzal, hogy nem egy-egy vagont, hanem egész vonatszerelvényeket bérelt, átalakította a gabonaszállítási iparágat. Új exportvégállomások hálózatának kialakításával és egyenként 115 óriási nyitott tehervagonból álló vasúti szerelvények alkalmazásával Kelm 50%-kal csökkentette a Cargill vasúti költségeit.

„Sosem féltünk a változásoktól. Hajlandóak vagyunk új dolgokat kipróbálni. A gazdaságosság természetesen mindenkit új dolgok kipróbálására ösztönöz.”
– Erwin Kelm, a Cargill elnöke
 

Kelm innovatív, határozott irányítása alatt egy pillanatra sem lassult le az élet: a vállalat globális szinten terjeszkedett, új létesítményeket hozva létre Dél-Amerikában, Európában és Ázsiában. Felvásárlások révén Kelm új üzletágakba is belépett, köztük az acél, a kockázatkezelési, a takarmány és a só üzletágakba – amelyek közül mindegyik a Cargill eredeti, gabonaágazati szakértelmének természetes kiterjesztése volt.

Az elismert „Kelm-évek” végére komoly sikereket tudhatott maga mögött, a Cargill vállalatot egy nemzeti gabonakereskedelmi vállalatból a nemzetközi árukereskedelem globális úttörőjévé alakította át.

A hatalmas sikert jelentő „Kelm-éveket” a háta mögött hagyó elnök csapatával visszavonulásakor az 1977-es búcsúztatóján a skóciai Perthshire-ben.