Vezetői portré: David W. MacLennan

A „nincs hazatérés” régi mondásához kapcsolódó hagyományos vélekedés szerint az emlékek megszépülnek, és a valóság ritkán tűnik olyan szépnek a visszatéréskor. Ám Dave MacLennan ezt nem veszi be. A Cargill jelenlegi elnök-vezérigazgatója 2000-ben elhagyta a vállalatot, hogy más, új lehetőségeket keressen. Két évvel később visszatért, és megkezdte felemelkedését a legmagasabb posztra.

A Cargill mindig is központi szerepet játszott MacLennan életében. Az édesapja, Everett 42 éven át dolgozott a vállalatnál: gabonaértékesítőként kezdte,és egészen a globális emberierőforrás-részleg alelnöki pozíciójáig eljutott. „Amikor az Illinois állambeli Chicagóban éltünk, gyakran bevonatoztam az irodájába” – emlékszik vissza MacLennan. „Bementem a távírószobába, és megnéztem a gabonamintákat, amelyekkel dolgozott. Ezzel kézzelfoghatóvá vált számomra a munkája.”

MacLennan édesapja, Everett (fent) a 42 éves pályafutása alatt különböző Cargill-irodákban dolgozik az Amerikai Egyesült Államok különböző részein, így a fia képet kap a vállalat számos lehetőségéről.

Amikor eljött az idő, hogy MacLennan megválassza a saját pályafutását, nem volt róla meggyőződve, hogy a Cargill az az irány, amerre haladni szeretne. „Valahova máshova szerettem volna menni, egy kisebb vállalathoz, megalapozva a saját személyazonosságomat és jó híremet” – meséli. MacLennan a pályafutását kifutóként és titkárként kezdte a Chicagói Kereskedelmi Testületnél, az ország mezőgazdasági árukereskedelme központjánál, és több lépésben egészen az LIT America chicagói vezető alelnöki pozíciójáig jutott. Ahogy előrefelé tekintett, kevesebb lehetőséget látott a tanulásra, fejlődésre és előrelépésre – miközben tudta, hogy ez a három karrier-összetevő rendelkezésre állhat egy olyan vállalatnál, amilyen a Cargill.

MacLennan 1991-ben csatlakozott a Cargill vállalathoz, és számos vezetői pozíciót töltött be az Amerikai Egyesült Államokban, az angliai Londonban, valamint a svájci Genfben, többek között pénzügy és kockázatkezelés terén, az energia- és az állatifehérje-üzletágakban. 2000-ben felajánlottak számára egy állást, ahol teljes irányítást kapott egy átalakítást igénylő vállalatnál, és MacLennan csatlakozott az amerikai Bancorp Piper Jaffray vállalathoz a minnesotai Minneapolisban fix kamatozású tőkepiacokért felelős igazgatóként.

Két évvel később ismét visszatért a Cargill vállalathoz – ezúttal végleg. Visszatérte után a vállalat kőolaj-kereskedelmi üzletágát vezette, emellett a kockázatkezelési és pénzügyi szolgáltatások platformjának vezetője volt, és Genfbe költözve végezte a munkáját. Ösztönzőleg hatott rá a vállalat új stratégiai szándéka, valamint a vezetőségben és a tehetségek kezelésében bekövetkezett változások. „Soha nem éreztem azt, hogy elhagyta volna a Cargill vállalatot” – nyilatkozta Greg Page, aki MacLennan előtt szolgált elnök-vezérigazgatóként. „Csupán olyan fejlődési lehetőséget keresett, amellyel az adott pillanatban nem tudtunk szolgálni. Azt gondolom, mindig is érezte, hogy a Cargill kínálja a számára megfelelő vállalati kultúrát és a számára megfelelő helyet.”

2004-ben MacLennan visszatért az Amerikai Egyesült Államokba, hogy segítsen a bővülő állatifehérje-kínálat irányításában. 2008-ban kinevezték a Cargill pénzügyi igazgatójává és a Cargill igazgatótanácsának tagjává, majd 2011-ben elnöknek és műveleti igazgatónak. Amikor 2013-ban Page-et kinevezték vezető elnöknek, MacLennan lett az elnök-vezérigazgató.

„Gyakran összehasonlítjuk a Cargill különféle üzleti egységeit... De a legnagyobb kihívásaink és növekedési lehetőségeink közül sok a vállalaton kívül található – természetesen ez a versenytársainkra is igaz –, és erről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy jobban kifelé kell összpontosítanunk”
– David W. MacLennan, a Cargill elnök-vezérigazgatója.

Ahogy a Cargill 2015-ben története első 150 évét ünnepli, a MacLennan előtt álló kihívás az, hogy a vállalatot a jövőbeni növekedés felé pozicionálja. Ennek megoldása érdekében a vállalatot visszavezeti az alapokhoz – ehhez az ügyfelek sikerét és a működési hatékonyságot állítja a középpontba, valamint biztosítja, hogy a Cargill üzleti kínálata hatékonyan célozza meg azokat a lehetőségeket, ahol a vállalat piacvezető lehet. MacLennan emellett szeretne a sebességen és rugalmasságon alapuló vállalati kultúrát kialakítani, amelyben az elszámoltathatóság és a válaszok Cargill vállalaton kívüli keresése is hangsúlyt kap.

A másik kulcsfontosságú területet a Cargill vállalatnál dolgozó emberek jelentik. MacLennan úgy véli, hogy a tartósan kiváló teljesítmény a biztonságos és befogadó munkakörnyezetből fakad, ahol az alkalmazottak fejlődhetnek – ahogyan ő is tette –, miközben hozzájárulnak a vállalat sikeréhez. Felismeri továbbá azt a hatalmas felelősséget, mely a Cargill és dolgozói vállán nyugszik, hogy segítsenek a világ legsürgetőbb problémái közül néhánynak a megoldásában – például abban, hogy a világ 9 milliárd főhöz közelítő népességét hogyan lehet fenntartható módon táplálni.

„Vállalatunk első 150 évének minden kritikus útkereszteződésénél a Cargill egy vagy több dolgozója kiállt valaminek az érdekében, és fontos lépéseket tett” – meséli MacLennan. „Ez az örökségünk. Ez van a génjeinkben. Ezek vagyunk. Kihívások állnak előttünk. Ezekre úgy tekintek, mint lehetőségekre az embereink számára, hogy kiálljanak egy cél érdekében, és még nagyobbá tegyék ezt a vállalatot. Nagyon bizakodó vagyok a haladási irányunkkal és a világban betöltött vezető szerepünkkel kapcsolatban.”