A teletype (távíró) gyorsabb, megalapozottabb döntéshozatalt tesz lehetővé
Az e-mail és a szöveges üzenetek elődje a távíró volt – a Cargill korát megelőző telexrendszere, amely felgyorsította az irodák közötti kommunikációt és optimalizálta az üzleti tevékenységet.
January 01, 2015
1923-ban a Cargill felvásárolta a Taylor & Bournique Co. vállalatot, amely egy milwaukee-i (Wisconsin) székhelyű gabonaipari konszern volt, és egyben fő versenytárs. A háborút követő gazdasági válság és a rossz üzleti döntések hatásaival szembeni küzdelmet követően a T&B az előző évben kiegyenlítette tartozásait, és a kivezető utat kereste. Annak tudatában, hogy a vállalat eszközei vonzóak a Cargill számára, a cég alelnöke megkereste a Cargill elnökét, az idősebb John MacMillant, és alacsony áron nagy dolgot ajánlott fel: a milwaukee-i, New York-i és buffalói gabonaüzemeivel együtt a T&B a csúcstechnológiájú Clement-Curtis távírórendszerét is eladná, a kifinomultság következő szintjét adva a vállalatnak.
A magántelexrendszer szinte azonnal továbbította az üzeneteket csatornái segítségével a Cargill új irodáiba az Egyesült Államok keleti részén. A technológiától lenyűgözve az idősebb John MacMillan megszervezte annak kiterjesztését a vállalat minneapolisi (Minnesota) központjára is. Ez volt a válasz egyedi kommunikációs igényeikre – sebesség, pontosság, üzleti titkok megőrzése és alacsony költség – és ez szolgált a fő átviteli rendszerként az elkövetkező 70 évben.
1935-re a minneapolisi iroda távírótermében hat kezelő dolgozott a bejövő és a kimenő üzeneteket irányítva, kapcsolatban Bostonnal, Chicagóval, Montreallal, Omahával, Winnipeggel és sok köztes várossal. Egy másik teremben a csőpostás üzenőrendszer továbbította a megfelelő üzenet kinyomtatott változatát közvetlenül a tőzsdeparkettre. Az irodák és kulcsfontosságú régiók közötti közvetlen kommunikáció lehetősége a vállalat egyik legnagyobb versenyelőnyévé vált.
“A telexrendszer nagyszerű dolog. Folyamatosan információkkal lát el bennünket olyan módon, ahogyan az a múltban nem volt lehetséges.”
— John MacMillan, Sr., a Cargill elnöke
Idővel ezek a gyors és rugalmas információcserék egy belső gyorsírás létrehozását ösztönözték, melyet a Cargill magántelexkódja néven is ismertek. A vállalat útmutató füzeteket készített a távírót használó alkalmazottak számára, amely füzetekben a szabványos rövidítések szószedete is megtalálható volt, mint például: LSM (linseed meal – lenmagliszt), CXLN (cancellation – törlés), és talán a legnépszerűbb: TREAD (answer quick by wire, please – kérem, válaszoljon gyorsan telexen).
A távírós kommunikáció a Cargill gyorsírásának köszönhetően gyors és hatékony volt, legyen szó akár üzleti feljegyzésekről, akár tőzsdei megbízásokról.
A telepítése után hatvan évvel megkezdődött a teletype rendszer lassú leszerelése. 1983-ra a Cargill számos kereskedője bejelentette, hogy „elektronikus levelezési videoterminállal”, az e-mail korai verziójával rendelkezik. Egy évtizeddel később a személyi számítógépek még elterjedtebbek voltak, de a Cargill továbbra is a távíró rendszere használata mellett tette le voksát, mivel a vállalat beruházott a technológia finomításába. Nagy teljesítménye és megbízhatósága miatt a teletype rendszer késleltette az e-mail technológia teljes bevezetését a Cargill vállalatnál – egyszerűen annyira jól működött.
1996-ban elküldték a vállalat utolsó telexét, majd kikapcsolták a gépet. Azonban még ma is jelen vannak az eredeti teletype rendszer maradványai. Azok az alkalmazottak, akik már az e-mail előtt a Cargill vállalatnál dolgoztak, továbbra is az e-mailek egymásnak „telexezéséről” beszélnek, a kódrövidítések pedig makacsul kitartanak a Cargill szóhasználatában.
A Cargill már évtizedekkel napjaink népszerű mobiltelefonos üzenetküldése előtt rövidítésekkel kommunikált, lehetővé téve a gyorsabb döntéshozatalt és az alkalmazottak közötti kommunikációt a világ minden részén, hogy még hatékonyabban szolgálhassák ki kereskedelmi partnereiket és ügyfeleiket.