A gabona sajátos tudománya

1922-ben egy Dr. Julius Hendel nevű orosz bevándorló érkezett a Cargillhoz, és munkát keresett. Hendel a gabona szakértője volt, és jó úton haladt afelé, hogy az egyik első olyan ember legyen az Egyesült Államokban, aki agráripari területen szerez doktori fokozatot. Ugyanaz a kalandvágyó szellem jellemezte, mint ifjabb John MacMillant, a Cargill akkori alelnökét. Ők ketten gyorsan barátokká váltak. Találékony természetével és a gabonáról szerzett kiterjedt ismereteivel Hendel volt a tökéletes ember egy olyan gabona-összetételt vizsgáló kezdeményezéshez, amely akkoriban még új volt a Cargill számára: egy modern analitikai laboratóriumhoz.

A laboratóriumot ugyanabban az évben hozták létre. Tevékenysége középpontjában az Egyesült Államok gabonatermelésének elemzése állt a fehérje- és nedvességtartalom, valamint a sütési jellemzők szempontjából. Hendellel az élen a Cargill az ágazat egyik első olyan vállalatává vált, amely ilyen részletekbe menő, tudományos módon elemezte a gabonát.

Mielőtt ilyen mélységben tanulmányozni kezdték volna a gabonát, a Cargillhoz hasonló vállalatok szakértői pusztán a külseje és az illata alapján állapították meg a gabona minőségét. Tulajdonképpen korábban úgy gondolták, a gabona valódi minőségét lehetetlen megbecsülni: a pékek gyakran vegyítették is a különböző fajtákat abban a reményben, hogy egyes gabonafélék kiemelkedő tulajdonságai ellensúlyozzák a többi fajta kedvezőtlenebb jellemzőit. A tudományos elemzés és fejlett mérési módszerek bevetésére irányuló Cargill-ötlet volt az, amely hozzájárult a gabonaértékelés jövőjének megváltoztatásához.

„…A Cargill laboratóriuma felnőtt a feladathoz. Túl voltunk már azokon az időkön, amikor a gabonaszállítmányok felhasználásáról és értékéről egy maroknyi gabonaszem megtekintése alapján döntöttünk”
– mondta az ifjabb John MacMillan, a Cargill alelnöke.

Annak érdekében, hogy kiderítse, valójában milyen minőséget képvisel egy adott gabona, Hendel csapata megtisztította és megőrölte a búzát, majd alaposan megszárította. Mintát vettek belőle tésztadagasztáshoz, amelyet adott hőmérsékleten átmostak, hogy eltávolítsák belőle a keményítőt, és csak a glutén maradjon meg. A glutén – azaz a tészta rugalmas állagát adó fehérjék elegyének – mennyisége határozta meg az adott gabona valódi minőségét.

Hendel eljárása révén kevésbé szubjektívvé vált a gabona osztályozása. Ám nem mindenki vált azonnal a gabonaminőség laboratóriumi vizsgálatának elkötelezett hívévé. A Cargillon belül és kívül egyaránt sokan voltak, akik úgy látták, az eljárás csupán egy ipari hóbort és puszta pénzkidobás. Még a Cargill néhány felső vezetője is szkeptikusan ítélte meg a laboratórium jelentőségét.

Idővel azonban világossá vált, hogy Hendel módszerei létfontosságúak a vállalkozás számára. A Cargill továbbra is alkalmazta Hendel technikáit, amelyekkel hatékonyabban és pontosabban keverte és osztályozta a gabonaféléket, mint a versenytársai. Végül ezek a módszerek fontos érvet jelentettek a vállalat gabonáinak megvásárlása mellett.

Napjainkban a kutatók általában számos tényező alapján értékelnek egy gabonát: például a súlya, a nedvességtartalma, az idegen anyagok jelenléte és a sérült szemek aránya szerint – így marad fenn Hendel kiváló gabonavizsgálati öröksége is a Cargillnál. 2012-ben például a Cargill kutatni kezdte a vásárlási szokásokat, hogy többet tudjon meg az egészségesebb, jobb ízű teljes kiőrlésű élelmiszerek készítéséről. Ez csak az egyik módja annak, ahogyan a Cargill a mezőgazdasági ágazat fejlesztése és az egészségesebb élelmiszerek támogatása érdekében világszerte felhasználja szakértelmét.

Mielőtt a Cargill megnyitotta fejlett laboratóriumát, a kutatók a gabona minőségének megállapítására olyan szubjektív módszereket használtak, mint a gabona megtekintése vagy illatának vizsgálata.