Gabona úszik lefelé a Mississippin

A II. világháború előtt a gabona az Egyesült Államokban kelet felé haladt, a közép-nyugati területekről az észak-keleti részek felé, Buffalón, New Yorkon és az Erie-csatornán keresztül. A nagy gazdasági világválság során beindított mélyépítési projektek segítettek egy új észak-déli útvonal megnyitásában, javítva a szállítást a Mississippi-folyón és annak mellékfolyóin. A II. világháború végén a gabonaexport jelentősen nőtt, ahogy az Egyesült Államok gazdaságainak termelékenysége növekedett, és a közép-nyugati terület ismét globális gabonaforrássá vált. Az 1950-es évekre a gabonaszállítmányok már egészen a Mexikói-öbölig eljutottak a Mississippi-folyón lefelé. A Cargill része lett egy fontos észak-déli áruáramlásnak azáltal, hogy stratégiai pozíciót szerzett Amerika folyói mentén.

A Cargill legdélebbi terminálja a Mississippi-folyón a Tennessee állambeli Memphisben volt, de mielőtt a vállalat tovább terjeszkedhetett volna dél felé, a Mississippi felsőbb szakaszán található létesítményeibe kellett beruháznia. A Cargill csatornát ásott egyik létesítményéhez Minneapolishoz közel, melyet Port Cargillnak nevezett el. Ezzel megnyitotta a Minnesota-folyót a kereskedelmi hajózás előtt, a Port Cargillt úgy pozicionálva, hogy a legfontosabb vállalati terminállá váljon Minnesota államban.

Az 1940-es évek elején a Cargill következő lépése a hajózhatóság megteremtésében az volt, hogy számos terminált épített ki az Illinois folyó mentén. Ezek a terminálok nem hatalmas elevátorok voltak, hanem szerényebb kapacitással rendelkező szerkezetek, amelyek azt szolgálták, hogy a gabonát gyorsan átrakodhassák a tehergépkocsikról az uszályokra. Ezek a létesítmények segítettek az illinois-i gabona, kukorica és szójabab elszállításában északra, Chicagóba és a Nagy-tavakhoz, illetve délre, St. Louisba és Missouriba a Mississipi mentén.

1955-ben a Cargill egy 2,5 millió dolláros terminált hozott létre a louisianai Baton Rouge-ban, a Mississippi folyó Mexikói-öbölbe nyíló torkolatához közel. A vállalat úgy tervezte meg a létesítményt, hogy az évente 18 millió vékányi mennyiség kezelésére legyen képes. A terminál kapacitása három éven belül megháromszorozódott, és 1959-re ez volt az Egyesült Államok Mexikói-öböl menti partjainak legnagyobb exportlétesítménye. Kapacitása az 1970-es évekre évi 200 millió vékára nőtt, messze túlszárnyalva a Nagy-tavakat kiszolgáló Cargill-elevátorok kapacitását.

A Cargill nem csupán együtt haladt a Mississippi-folyón lefelé áramló gabonával, hanem beruházásokat is tett a folyón zajló gabonaszállítás minden területén, beleértve az uszályok gyártását is, hogy a gabonája hamarabb és hatékonyabban elérhesse a világ piacait. A szállítási módok és megoldások napjainkban is fejlődnek, éppúgy, mint a Cargill arra irányuló megközelítése, hogy az eladók és vevők számára áruik kapcsán a legjobb piacokhoz kínáljon hozzáférést.