Etikai dilemmák bátor kezelése

1865-ös alapítása óta a Cargill azért dolgozik, hogy fenntartsa a megbízható, etikus vállalatként szerzett hírnevét. De ahogy a vállalat terjeszkedett, és egy kicsi, de növekvő amerikai gabonaipari vállalkozásból globális kereskedelmi vállalattá nőtte ki magát, egyre összetettebb kihívássá vált az integritás és az átláthatóság fenntartása a szervezet egészében, egy olyan kihívássá, amely minden alkalmazottól erőfeszítést kíván.

Az egyik ilyen alkalmazott Ricardo „Ric” Robles volt, aki a Cargill árukereskedelmi üzletágánál dolgozott. Miután megbízást kapott, hogy új üzleteket kössön Latin-Amerikában, 1960-ban érkezett Panamába, ahol bemutatták őt egy igen tekintélyes panamai családból származó üzletembernek. Egy kétszemélyes üzleti ebéd keretében az üzletember 70 000 amerikai dollárt ajánlott fel Roblesnek, hogy őt nevezze ki a Cargill latin-amerikai ügynökének. Robles komoly sértésnek vette a megvesztegetési kísérletet, felállt az asztaltól és távozott, mielőtt egyáltalán elkezdték volna az ebédet.

Hetekkel később a Minnesota állambeli minneapolisi vállalati központban Roblest megkereste ezzel az esettel kapcsolatban a Cargill egyik vezetője, Fred Seed. Robles meglepetésére Seed hallott a panamai találkozóról, és nagyon meg volt elégedve Robles tetteivel. Megdicsérte Roblest azért, hogy hű maradt a Cargill értékeihez, és nem akart tisztességtelen módon pénzhez jutni. A meglepődött Robles megkérdezte Seedet, hogy honnan szerzett tudomást az ajánlatról. Seed elmondta, hogy a panamai Chase Banktól hallott róla. Miután Robles távozott az ebédről, a szóban forgó üzletember ellátogatott a pénzintézetbe, ahol a bankárjainak panaszkodott „a Cargill emberére, aki különbnek képzeli magát”.

A Cargill munkatársa, Ric Robles visszaemlékszik az 1960-as években Panamában történtekre, és elmeséli, hogyan próbálták megvesztegetni. 

Ez az eset ráirányította a figyelmet a növekvő szervezet egyik szükségletére: ugyan Robles tisztában volt a Cargill elvárásaival, de azokat a vállalat addig nem öntötte hivatalos formába. 1975-ben Whitney MacMillan vezérigazgató követte elődje, Erwin Kelm javaslatát, és lefektette a vállalat alapvető értékeit A Cargill üzleti magatartásra, normákra és irányelvekre vonatkozó nyilatkozatának megfogalmazásával.

A dokumentum keretként szolgált a különböző vezetők által a későbbiekben megtett finomításokhoz, beleértve a Cargill alapelvei című dokumentumot is, amely a Cargill globális hálózata által napjainkban követett szélesebb érvényességi körű magatartási kódex része. Azon túl, hogy az alkalmazottak számára utat mutatnak a problémás helyzetekben, ezek az alapelvek egyben fontos emlékeztetőként is szolgálnak: nem csak az eredmény számít, hanem az is, hogyan érjük el azt.