skip to main content

Természetes élőhely megmentése a San Franciscó-i öböl szélén

A Cargill adománya Amerika legnagyobb, árapályvizes élőhelyet érintő helyreállítási projektjét indítja útjára a kaliforniai partok mentén.

January 01, 2015

Amikor kormányhivatalnokok, környezetvédők és Warren Staley, a Cargill elnök-vezérigazgatója gyűlt egybe a San Franciscó-i öböl szélénél 2002-ben, valami nagy dolgot ünnepeltek. Ezzel indult hivatalosan útjára az Egyesült Államok történetének egyik legambiciózusabb vizesélőhely-helyreállítási programja. A partnereivel közösen a Cargill segített helyreállítani a Pacific Flyway (a vándormadarak Alaszkától Patagóniáig terjedő útvonalának) egyik legfontosabb ökoszisztémáját.

A San Franciscó-i öböl szélén már több mint 150 éve állítanak elő sót. Az 1990-es évek végén – a sófeldolgozó telephelyének több mint 30 éves üzemeltetését követően – a Cargill megállapította, hogy átalakíthatná a műveleteit úgy, hogy az összes szükséges sót egyharmadnyi területen állítsa elő. Ezzel az elkötelezettséggel és tőkebefektetéssel a Cargill lehetővé teszi a San Franciscó-i öböl természetes környezetének átalakítását, nagy mértékben növelve az árapálymocsarak és az ehhez kapcsolódó természetes élőhelyek területét.

Az állami és szövetségi hatóságok szerették volna átvenni a tulajdonjogot a Cargill vállalattól. De amikor az Egyesült Államok Halászati és Vadászati Szolgálata és a Kaliforniai Vadvilágvédelmi Bizottság a Cargill földterületének értékét több mint 243 millió dollárban határozta meg, a remények lecsökkentek a környezetvédők és jogalkotók körében, mivel egyre kevésbé tűnt valószínűnek, hogy össze tudnák szedni az ingatlan megvásárlásához szükséges erőforrásokat.

A fordulópont a 2000-es évek elején jött el, amikor Staley vállalta, hogy az Egyesült Államok szenátorával, Dianne Feinsteinnal közösen azon lesznek, hogy az árat elérhető mértékre csökkentsék. A Cargill alelnökével – a múltban számos hasonló földátruházás koordinálásában kulcsfontosságú szerepet játszó – Bill Britt-tel együttműködve a felek olyan megállapodásra jutottak, amely komoly előnyöket jelent a környezet számára, de eközben nincs káros hatással a Cargill kaliforniai sóüzletágára. A vállalat a föld értékének több mint felét – 15 100 hold a South Bay területen és 1400 hold a North Bay területen –, azaz összesen 16 500 holdnyi adományt ad, amely 65 négyzetkilométernyi (25 négyzetmérföldnyi) sólepárló tavat és egyéb tulajdont foglal magában.

„Úgy tudtunk hozzájárulni ezekhez a fontos környezetvédelmi célokhoz, hogy közben nem kellett feláldoznunk az üzleti tevékenységünk életképességét.”
— Warren Staley, a Cargill vezérigazgatója 

Az innovatív tervnek köszönhetően a Cargill továbbra is képes évente több mint 500 ezer tonna kiváló minőségű sót betakarítani és finomítani, de sokkal kisebb földterületen. A Cargill-alkalmazottak a hatóságok tisztviselőivel közösen dolgoztak, hogy a sólepárló tavakat ismét összeköttetésbe hozzák az öböllel. Az új árapálymintázatok megkezdték a sólepárló tavak átalakítását árapályvizes élőhelyekké: felhalmozódott az üledék, és lassan elkezdett visszanőni az őshonos vegetáció. Több milliónyi madár és egyéb vadon élő faj talált új otthonra a sólepárló tavak, mocsarak, árterek és időszakos vizes élőhelyek között. Összességében elmondható, hogy fantasztikus természetes élőhelyek hálózata jött létre a helyben élő és vándorló fajok számára.

Ez csak az egyik ingatlantulajdon a Bay Area területen, amelyet a Cargill köztulajdonba adott át, segítve az ország legnagyobb vizesélőhely-helyreállítási erőfeszítéseinek beindítását..

California Wetlands Inpage A környezetvédelmi nevelés kulcsfontosságú összetevő a San Franciscó-i öböl projektjében. Egy harmadikos diák levelet írt a Cargill vállalatnak, köszönetet mondva a vállalat erőfeszítéseiért.